Reklámjában a „megállíthatatlan” jelzővel illetik a Toyota terepjáró pick-upját, a Hiluxot. Tényleg nem lehet megállítani?

1.jpg Régebben a terepjárók munkagépek voltak, spártai kényelemmel, de kompromisszumot nem ismerő, mindenen átgázoló technikával felszerelve. A négykerékhajtású pick-up kategória a terepjárók egységeivel ellátott, nagy rakfelületű gépeket tömörítette. Mára változott a helyzet. Igazi, kőkemény, puritán terepjárót alig találni, a vevők inkább a dögös megjelenésű, küllemében úttalan utakra való autót mintázó járműveket keresik, melyek inkább a személyautókkal mutatnak rokonságot. Az átlagtulaj földutaknál rosszabb helyen sosem jár velük, ezért gyakran a négykerékhajtást is kispórolják belőlük. A lényeg a látszat, ahogyan azt mai, csillogást preferáló világunkban megszoktuk. Néhány terepjáró pedig az előremenekülést választotta, ami során luxusjármű vált belőlük, azzal pedig nem szívesen mennek rossz útra, nehogy megsérüljön a gyönyörű festés.

2.jpg A pickupok azonban megmaradtak a gyökereknél. Aki ma terepjárót venne, az legtöbbször ilyen járművet választ. Egy-szerű az indok: a neves, igazi terepjárók méregdrágák, a többi meg nem való durva terepre. Az erdész, a vadász, az energetikai cég pedig sokra értékeli a komoly akadálylegyűrő képességet, a jó értelemben vett igénytelenséget. Ezekkel a járművekkel nyugodtan letévedhetünk a járt utakról, hazánkban legfeljebb egy truck-trial verseny jelentene megoldhatatlan feladatot nekik. Feltűnő, hogy a kategóriában szinte csak a japánok tevékenykednek. A Mitsubishi, a Nissan, a Mazda kínál ilyen gépet, és a kakukktojás, a Ford hasonszőrű pick-upja is egy álruhába bújtatott Mazda. Írásunk apropóját a terepjáró pickupok legújabbika, Toyotáék Hiluxa jelenti, ami most kerül a vásárlók színe elé. Az új Hiluxot három karosszériával árulják. Fő irányvonal az utaskabin és a plató méretaránya, azaz minél nagyobb a fülke, annál rövidebb a plató. Aki hosszú tárgyakat szállítana, annak a rövid kabin az ideális, igaz, ebben az időjárásnak, tolvajoknak nem kitehető csomagoknak szánt hely nincs. A hosszított, de még mindig két főnek helyet adó utastérben már a pakkoknak is találunk helyet. Az ötszemélyes kivitelnek rövid a platója, de ezt a tulajdonosok nagy része úgyis zárható dobozzal látja majd el, ahol biztonsággal elhelyezhetők a dolgok.

3.jpg Motorikusan nincs választás, az új Hiluxot egyféle, 2,5 literes dízellel árusítják. A keverékképzés második generációs common rail, a teljesítménye 102 lóerő, mindössze 3600-as fordulaton. A nyomaték 260 Nm. Ezek az adatok nem tűnnek soknak, főleg a konkurencia tükrében – van, ahol 170 ló a csúcs... A kocsi jellegéhez azonban nem kell több, és így a fogyasztás is visszafogott marad. Később várható erősített kivitel is, ha valaki mégsem bírna magával. A Toyota idén 25 000 Hiluxot szeretne eladni Európában. A terv egyáltalán nem lehetetlen, amit az eddigi Hiluxok öt generációjából legyártott 12 000 000 egység világosan mutat. Az 1967-ben bemutatott sorozat a Corolla után a második legnépszerűbb Toyotává nőtte ki magát. A világ 140 országában árusítják, és több kontinensen készül. Például az euró-pának szánt szimpla- és duplakabinos jószágok a dél-afrikai gyártóegységben állnak össze, de dízelmotorjuk a thaiföldi, kéziváltójuk az indiai Toyota termelőüzemből származik. A felhasználás céljától függetlenül – hogy hobbi- vagy munkaeszköznek tekintjük a Hiluxot – egy masszív, értéktartó járműhöz jutunk, ami sokáig szolgálhat. Legolcsóbban nettó 3,5 millió forintért juthatunk a kocsihoz, ez a rusztikus teherautó, a kétkerékhajtású, szimpla kabinos ára. Az extrakabin felára hatvanezer, a metálfényé százezer forint. Ha igényesebb terepjárót szeretnénk, úgy a 4x4-es, duplafülkéset válasszuk, ez alaphangon nettó 4,4 millióért vihető haza, de kényelmi csomagokkal bővítve 1,5 millióval hosszabb lesz a számla.

	Ugrás a hírhez tartozó fórumra
	A hír továbbküldése Címzett e-mail címe: Az Ön e-mail címe:
	Vissza